Csodálatos emberek X.: Benyovszki Fanni

“És megáll a világ…”- így mesél a táncról a kecskeméti Sauté Balett Iskola vezetője, Benyovszki Fanni, aki kicsiknek és nagyoknak egyaránt oktat balettet. Túl a decemberi Diótörő előadáson, az idei évre A hattyúk tava is megrendezésre kerül majd. Fanni megengedte, hogy elkísérjem pénteki balett óráira, és fényképeket készíthessek, mely csodás élmény volt, ezúton is köszönöm neki! Ahogyan azt is, hogy nekem is nagyon szép élményeim legyenek a balettel kapcsolatban, amikor a tanítványa voltam.

Lady Fraise (LF): Mikor kezdett el érdekelni a balett?
Benyovszki Fanni (BF): Óvodás voltam, amikor a nagymamám mesélte, hogy apukám nővére balettozott, akkor jött a vágy, hogy én is balettozhassak. Akkoriban nem voltak még rá vidéken lehetőségek, és nem is igazán támogatta az anyukám az ötletet, így csak egészen későn, 16 évesen ismerkedtem meg közelebbről a műfajjal.

LF: Hány évig jártál tanárhoz, és hogyan lettél te magad is balett tanár?
BF: Tulajdonképpen gyerekkorom óta tanulok táncolni, immár 17 éve. Mazsorettesként kezdtem, ami 8 éven át lételemem volt, majd vele párhuzamban kezdtem versenytáncolni és most, 7 év kihagyás után, márciustól újra táncos versenyzőként lépek parkettre. Ezt nagyon nagyon várom már! A versenytánc mellett kötelező volt a klasszikus balett alapképzés. Akkor még gyűlöltem a balettet, mert fájdalmas volt, egy latinos táncosnőnek teljességgel élvezhetetlen, és mindenekelőtt kötelező. Úgy gondolom, hogy egy táncos egész életében képzi magát. Bejárok a Magyar Táncművészeti Egyetem alapítványi óráira, minden héten eljárok magánórákra, különböző studiók csoportos óráira, tehát mindenre, amire csak időm engedi. Nyaranta minimum 6 hetet töltök intenzív külföldi kurzusokon és itthon egyaránt. Bármerre utazunk a családommal, minden alkalommal bemegyek balett órákra és elmegyünk színházba is balettet nézni. Hogy hogyan lettem balett tanár? Tulajdonképpen mindig is tanítottam, onnantól kezdve, hogy egy táncos társam a versenyeredményeim kapcsán felkért arra, hogy segítsem a trainingjeit. Én a Műszaki Főiskolára jártam, mérnöknek tanultam, ezzel párhuzamban az OKJ-s tánctanári végzettséget is megszereztem, viszont a másik szakmámban, a ruhaiparban helyezkedtem el egy esküvői ruha szalonban. Kislányom születése után ellehetetlenedett ez a fizikailag megterhelő, rengeteg időt felemésztő munka, így az addig mellékállásban zajló táncoktatás az első helyre került. Maga a balett iskola ötlete egy teljesen átlagosnak induló játszótéri reggellel kezdődött. Bárhová mentem, világ életemben mindenki azonnal megjegyezte, hogy csakis balerina lehetek a nemes mozgásból, tartásból ítélve, az alkatomról – amit gyermekkoromban átokként éltem meg – nem is szólva. Abból indult az ötlet, hogy a játszótéri anyukák kislányaival foglalkozzak, én pedig ha már tanítani kell, gondoltam nem árt frissíteni a tudásom. Bejelentkeztem egy kiváló balett mesternőhöz. Minden tudását átadva, mint legjobb barát áll mögöttem és támogat a mai napig. Nagyon boldog vagyok, mert sok hatalmas név támogatását, elismerését kapja a tánciskolám, a tanulók pedig mind megállják a helyüket továbbtanuláskor, nyári kurzusokon, előadásokon, versenyeken.

LF: Most mesélj az iskoláról is! Mikor alakult? Milyen csoportokat tanítasz?
BF: A tánciskolámat 2013-ban alapítottam, eleinte csak óvodás korú gyermekeket oktattam, majd egyre több ember lelkét sikerült megérinteni az itt zajló munkával. Jelenleg a legfiatalabb tanítványom 2 éves, külön van óvodás csoport, náluk a legnagyobb hangsúlyt a nevelés, valamint a nagyon pontos alaptechnika és a testtudat kapja. Látszólag kevés dolgot tanulunk, de azokat tökéletes precizitással. Az eggyel nagyobbak a Pre Ballet csoportosok, nekik már az alapok adottak, 2 éves alapozás után ők már képesek az összes rúdgyakorlat elvégzésére, valamint már centeren is dolgozunk velük, de még itt is alapozás zajlik. A tinik számára külön csoportok vannak, itt már kicsit nehezebb, mint az aprókkal, mivel a korai ‘balettra nevelés’ kimaradt, sokkal nehezebben képesek megjegyezni lépés kombinációkat és rutinossá is nehezebben válnak a mozdulatok, rengeteg koncentrációra van szükségük ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Egyébként részemről talán a legkedvesebb dolog tiniket tanítani, rengeteget nevetünk, beszélgetünk az órák keretein kívül, tulajdonképpen el sem tudnám nélkülük és az állandó csicsergésük nélkül képzelni a hétköznapjaim. Itt három szinten zajlik az oktatás, igyekszem minél inkább motiválni őket. Nem kötelező letöltendőkhöz van szabva a szintlépés, hanem aki szorgalmas, azt maximálisan támogatom, lehetőséget adok, hogy fejlődhessen, vendégtanárokat hívok hozzá. Csak azok juthatnak magasabb osztályba, akik valóban megérdemlik, és megdolgoznak érte, rendszeresen járnak órákra, nem kérdés, hogy jönnek-e edzőtáborokba, workshopokra, magánórákra, tehát fejlődni akarnak, és nem csak az időt ütik el egy kis ‘balettozgatással’. Felnőtteket is oktatok, velük is teljesen más dolgozni, mint a már előbb említett korcsoportokkal. Itt jellemző, hogy túlsúlyra és ügyetlenségre hivatkozva nem jönnek órára. Megkérdezik, mik a lehetőségek, majd azt mondják, hogy ’majd ha lefogytam, akkor jövök’. Akik viszont eljönnek, ők nagyon szeretik az órákat, a hangulatot, vannak, akik bejönnek akár órákkal hamarabb csak azért, hogy az előtérből nézzék a többi csoport munkáját, kikapcsolódjanak egy forró tea mellett, kiszakadjanak a hétköznapi rohanásból. Hihetetlen a terem hangulata, egy igazi kis csoda világ, ahol mindenki nyugalomra talál.

LF: Milyen volt 2016-ban és 2017-ben is megrendezni a Diótörőt?
BF: 2016-ban jött el a várva várt alkalom, hogy egy teljes balettet eltáncolhassunk a csapattal. Előzetesen 1 évnyi kutatómunka előzte meg részemről, majd a csapat 6 hónap alatt tanulta be a koreográfiát. Mi zömmel saját variációkat táncolunk, nem az eredeti Marius Petipa által koreografáltat, hiszen ehhez még nem elég képzettek a táncosok, valamint sok a nagyon apró tanítvány, akiket szintén szeretnék minél többet dolgoztatni a színpadon. Óriási büszkeséggel töltöttek el az első előadás után érkező visszajelzések a rendezést illetően. 2017-ben már 53-an álltunk a színpadon. Pont a napokban néztem meg a felvételt az előadásról. Elképesztő a változás, hogy technikailag mennyit fejlődtek a tanítványok. Természetesen idén nehezebb variációkat tanultunk be, kicsit több mondandót is tettem a történetbe, mint tavaly, valamint a jelmeztár is a duplájára bővült. Összességében nagyon elégedett vagyok, hiszen mind a két évben teltház előtt táncoltunk, valamint kérték, hogy két előadás legyen 2018-ban, mert akkora a jegyek iránti érdeklődés. Természetesen ennek eleget is fogunk tenni, de előbb még a tavasz végi vizsgaelőadással készülünk, ahol részleteket fogunk táncolni A hattyúk tavából, amivel kapcsolatban mindenki nagyon izgatott, alig várják a szereposztást, amihez külön pályázhatnak, majd egy válogatáson vesznek részt, ahol csoportos óra keretében részleteket tanulunk, és azt később szólóban eltáncolva küzdenek meg egymással a szerepért. Furán is hangozhat egy tánciskola életben egy ilyen szigorú rendszer, de rendkívül fontosnak tartom az elszántságot.

LF: Mik a terveid a jövőre nézve?
BF: A jövőben a cél természetesen a további fejlődés mellett, hogy a termem tovább szépítsem, tökéletesítsem. Minden alkalommal, ha valaki ide belép, azonnal leesik az álla a hatalmas tértől, belmagasságtól, gyönyörű gerendázattól. Amit a leginkább szeretnék, hogy a táncteremben a legkiválóbb minőségű balett padlót tehessem le. Ehhez további fejlődés szükséges, minél több új tanuló. Szerencsére egyre közelebbinek tűnik a cél, évről évre egyre többen jelentkeznek, jelenleg közel 100 tanítványom van, viszont egy ekkora terem fenntartásához ez a minimum.

LF: Mit jelent számodra a tánc?
BF: A tánc mindig a szabadságot, gondtalanságot jelentette számomra. Van, hogy rossz a kedved vagy fáj a fejed, gondterhelt, feszült vagy, súlyos anyagi gondok nyomjak a vállad, de akkor ott, ahol vagy, kapcsolsz zenét és hirtelen arra a pár percre eltűnik minden gondod, bajod, elönt a boldogság, és megáll a világ.
Nagyon zűrös tinédzserkorom volt, otthon mindig állt a bál, mert gyakran lógtam, és mert a tanulás fontosságára hivatkozva eltiltottak a táncóráktól. Aztán anyám a kapuban egy hatalmas pofonnal várt, majd megkérdezte: ’megérte?’. Nem is volt kérdés!
Minden helyzetben, amikor nehézségek adódtak az életem során, a tánc lendített túl rajtuk. Emlékszem, a gerinc műtétemkor a kórházi szekrényemre a műtétet megelőző hétvégi verseny fotóit és érmeit raktam, hogy erőt merítsek belőlük a mielőbbi talpra álláshoz. A szülés utáni depresszión is ez segített át. Nagyon hálás vagyok a lányom apjának és az anyósomnak, akik kilöktek a lakásból a táncos felszerelésemmel, és bezárták az ajtót, hogy addig nem engednek be, amíg nem jártam táncórán. Nagyon vicces utólag belegondolni, mit gondolhattak a szomszédok.
Táncosként minden nap egy újabb kihívás. Itt az ember nem mások ellen küzd, hanem a saját határait feszegeti, próbálja mindig túlszárnyalni önmagát, minél több tudást felszedni, törekszik arra, hogy a legtökéletesebben megismerje a saját testét, a benne rejlő lehetőségeket.

Sauté Ballet Iskola

Benyovszki Fanni (Instagram)

The English version of the interview is coming soon!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s